Felhasználók

· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 2
· Legújabb tag: gunnar19

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üzenőfal

Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Még nem küldtek üzenetet

Elnöki találkozó a földönkívüliekkel




(Kriston Endre 2010)


Az UFO-kutatók
között régóta tartja magát a nézet,
amely szerint az Egyesült Államok kormánya tisztában
van az UFO-k földönkívüli eredetével, sõt
még kapcsolatba is lépett az idegen látogatókkal.


Én
magam számos írásomban foglalkoztam ezzel a kérdéssel,
sõt a Roswell: Lehull a lepel címû könyvünkben
(Kriston Endre és Szûcs Róbert, Android kiadó,
1995) megemlítettem több feltételezett találkozót
is, bár akkor még némi fenntartással kezeltem
a hírt, amely szerint az Egyesült Államok elnöke
személyesen vett volna részt egy ilyen kapcsolatfelvételben.
Ahogy azt a Hihetetlen magazin 2010. decemberi számában
is leírtam, úgy tûnika a feltételezés
korántsem volt alaptalan. (Az alábbiakban e cikk frissítését
olvashatják)






Egy
különös levél


A napokban ismét felröppent hír, hogy az Egyesült
Államok 34. elnökét, Dwight
David Eisenhowert
hivatali ideje (1953-1961) alatt rendszeresen tájékoztatták
a földönkívüli lények tevékenységérõl,
sõt még találkozót is szerveztek neki velük.
Minderrõl az 1950-es évek Amerikájáról
készült dokumentumfilmben Henry
W. McElroy
nyugdíjba vonuló képviselõ
számolt be, hozzátéve, hogy az eseményrõl
egy dokumentumból értesült, amelyik még akkor
került a kezébe, amikor New Hampshire-i képviselõ
volt. Állítása szerint egy ilyen szupertitkos találkozóra
meghívták magát az elnököt is…





A
New Hampshirei képviselõ Henry W. McElroy nyilatkozata
megerõsíti, hogy Eisenhowert meghívták egy
szupertitkos találkozóra




Ezekrõl
a találkozókról már az 1950-es évek
elején több szóbeszéd keringett. Az egyik
változat szerint gondosan kiválasztott és titoktartásra
felesketett civilekbõl - tudósokból, politikusokból,
újságírókból - álló
kiválasztottak szûk csoportjait szállították
rendszeresen az Amerikai Légierõ egyik legnagyobb bázisára,
a Muroc-ra (ma Edwards) és ott megmutatták nekik a lelõtt,
illetve lezuhant ûrhajókat, valamint a földönkívüli
lények maradványait. A bemutató célja az
lehetett, hogy e vegyes összetételû, értelmiségiekbõl
álló csoportok reakciói alapján lemérjék,
miféle hatással járna, ha a hírt a közvélemény
elé tárnák.

Némely utalás szerint az ilyen találkozókon
élõ földönkívüliek is demonstrációkat
tartottak, de az események ismeretében ez kevésbé
valószínûsíthetõ.

Ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyesek megszegték
a titoktartási fogadalmukat. Vélhetõen a CBS Los
Angeles-i hirdetési és reklámirodájának
igazgatója, Gerald Light volt az, aki elõször rögtön
a Muroc légi bázison tett 1954. áprilisi látogatását
követõen levelet
írt barátjának
, Meade Layne-nak. Ez a levél
minden kétséget kizáróan hiteles, és
abban Light részletesen beszámolt a Muroc-on szerzett
tapasztalatairól. A csoportjának tagjai között
volt az akkor 80 éves Franklin Withrop Allen, a Hearst-lapok
riportere, dr. Edwin Nurse, a Brookings Intézet szakértõje
és Truman elnök egykori pénzügyi tanácsadója,
illetve James Francis MacIntyre püspök-kardinális,
a Los Angeles-i katolikus egyház feje, aki késõbb
a XII. Pius pápa által a nyugati partra kinevezett elsõ
bíboros lett.





A
találkozó - nevezzük inkább bemutatónak
- 48 órát vett igénybe. Ebbõl hat órán
át tartott, míg valamennyi résztvevõ magán-
és közéleti adatait leellenõrizték, továbbá
átvizsgálták õket.

"Amikor engedélyt kaptunk, hogy belépjünk a
zárt részlegbe, olyan érzés fogott el, mintha
valósággal eljött volna a világvége.
Én még soha életemben nem láttam ennyi emberi
idegroncsot, méghozzá teljes zûrzavarban, mivel rájöttek,
hogy saját világuk véget ért, ráadásul
szánalmas, szerencsétlen módon. A más bolygókról
származó jármûvek létezésének
bizonyossága mindörökre véget vetett a spekulációknak,
hogy minden felelõsségteljesen gondolkodó tudós
és politikai csoport számára a fájdalmas valóság
részévé váljon…" - írta beszámolójában
Layne, aki elmondta, hogy két nap alatt öt különbözõ
földönkívüli ûrhajót mutattak nekik
és tudomására jutott, hogy "Eisenhower is ellátogatott
Muroc-ba Palm Springs-i tartózkodása idején."


Layne beszámolója természetesen komoly visszhangot
váltott ki, és az újságírók,
UFO-kutatók alaposan utánajártak annak, hogy valóban
elképzelhetõ-e, hogy az elnök Palm Springs-i pihenése
alatt titkos látogatáson vett volna részt a Muroc
légi bázison, amely valóban nem messze található
Palm Springstõl.






Az elnök Palm Springs-i látogatásának egyik
pillanata, épp a templomba tart, ahol részt vett a helyi
közösségi házban tartott istentiszteleten pár
órával azután, hogy találkozott a földönkívüliekkel



A
titkos látogatás


Már az is meglehetõsen furcsa volt, ahogy az elnök
vakációzni ment alig egy héttel az után, hogy
Georgiában fürjvadászaton vett részt. A február
17-24. között zajló téli pihenõ helyszíne
barátja, Paul
Roy Helms Smoke Tree
nevû farmja volt, amely elég nagynak
bizonyult ahhoz, hogy az elnököt és a feleségét,
Ann Whitmant, az elnök titkárát és a titkosszolgálat
tisztjeit vendégül lássa. A csendes golfozással
töltött pihenést február 20-án, szombaton
kora este váratlan esemény szakította félbe:
az Egyesült Államok elnökének nyoma veszett. Egyszerûen
eltûnt! Az újságírók semmilyen hírt
nem kaptak az elnökrõl, és hamarosan napvilágot
láttak az elsõ találgatások is a vezetõ
súlyos megbetegedésérõl (United Press), sõt
esetleges haláláról is (Associated Press). A hajnali
órákban végül megérkezett a Fehér
Ház helyszínre rendelt sajtóreferense, James Haggerty,
aki a Mirador Hotel sajtószobájában igyekezett lehûteni
a kedélyeket. A Time úgy jellemezte a tájékoztatót,
mint hisztérikus újságírók tömegdemonstrációját.


Whitman idegesen közölte az újságírókkal,
hogy az elnöknek nincs semmi baja, csupán az egyik fogáról
leesett a korona, miközben sült csirkét evett, és
ezért sürgõsen el kellett õt vinni a helyi fogorvoshoz.
A fogorvost másnap este az elnöki "hússütésen"
be is mutatták az egybegyûlteknek, mint azt a bizonyos doktort,
aki ellátta az elnököt.

Furcsa, de a hetvenes években végzett kutatások szerint
a fogorvosról nincs feljegyzés az elnöki levéltárban,
de még csak utalás sem történik rá.



Pedig
a Palm Springs-i úthoz kötõdõen számos
feljegyzés másolata megtalálható itt. Például
az elnöki repülõt fogadók, vagy az elnökkel
együtt golfozók névsora, egy elnöki köszönõlevél
a helyi virágüzletnek, amely egy csodaszép csokorral
kedveskedett a First Ladynek. Egy levél, amelyben megköszönték
az elnök részvételét a vasárnapi istentiszteleten.
De egyetlen sor sincs arról az orvosról, aki az elnök
fogát kezelte. Az elnöki stáb protokoll-felelõsei
nyilván nem feledkeztek volna meg egy ilyen esemény megköszönésérõl.
Ráadásul az érintett orvos özvegye 25 évvel
az eset után képtelen volt felidézni, hogy milyen
napszakban történt az eset és hogy hány kezelést
kapott az elnök, aki csak másnap reggel jelent meg a nyilvánosság
elõtt. Ekkor részt vett a helyi közösségi
házban tartott istentiszteleten (1953-tól lett református
presbiteriánus, korábban a Jehova közösség
tagja volt), de a hiányzó éjszakai és hajnali
órák miatt már ekkor sugdolóztak arról,
hogy a fogászati kezeléssel kapcsolatos egész sztori
valamilyen nagy fontosságú esemény leplezésére
szolgálhatott.





Az elnök
eltûnése másnapján titkára Ann Whitman
(a mosolygó hölgy középen) társaságában
jelent meg Rev. James H. Blackstone, Jr. lelkész (a képen

jobbra) istentiszteletén. Ekkor már tudta, hogy a földönkívüliek
léteznek.




De hogy
valójában mi történhetett, arra álmukban
sem gondoltak az újságírók. Gerald Light
két hónappal késõbbi levele utal arra, hogy
Eisenhower ekkor titokban a Muroc légi bázisra utazott
és megtekintette a 27-es Hangárban õrzött
földönkívüli ûrhajókat, sõt
állítólag még a testeket is. Sokak szerint
ez volt az elsõ hivatalos találkozó, de én
úgy vélem, ekkor csak megmutatták az UFO-k iránt
amúgy is élénken érdeklõdõ
elnöknek az idegeneket és a tényleges találkozóra
késõbb, 1954-ben, a Holloman légi bázison
került sor.

Az elnöki találkozó tényét mára
több független forrás megerõsítette.
A cikkünk elején említett Henry W. Elroy mellett
a Lear Jet Corporation alapítója, William P. Lear is közéjük
tartozik, aki számos repülési rekord felállítójaként
több CIA gépen repült és közismerten jó
kapcsolatokat ápolt William Colby CIA igazgatóval. Õ
szintén megerõsítette a találkozó
tényét, hozzá téve, hogy "a földönkívüliek
felajánlották, hogy segítenek nekünk megszabadulni
a szürkéktõl, ám Eisenhower visszautasította
az ajánlatukat, mert semmiféle technológiát
nem kínáltak számunkra."
Charles L. Suggs
haditengerészeti parancsnok ezen esemény idején
a Muroc légi bázison teljesített szolgálatot
és részese volt az elnöki látogatásnak.
Élményét nem sokkal halála elõtt
a fiával osztotta meg.
Egy
akkori pilótának (ma nyugalmazott ezredes), Lord Clancartynak
számolt be az elnöki látogatásról,
amelyrõl Eisenhower egyik - ma Arizonában élõ
- magas rangú hivatali beosztottja (nevét nem mondta el)
azt mesélte, hogy az elnök helikopteren utazott a bázisra
és azzal is tért vissza Palm Springsbe.







Az
elnök valóban helikopteren érkezett a Muroc légibázisra
ahol állítólag megtekintette a 27-es Hangárban
õrzött földönkívüli ûrhajókat.


A
Behind the Flying Saucers (Mi rejlik a repülõ csészealj
jelenségek hátterében?) címû könyv
szerzõjének, az Edwards légi bázis közelében
letelepedett Frank Scullynak az özvegye emlékezett egy ácsra,
aki polgári alkalmazottként dolgozott a bázison
és megemlítette, mennyire csodálkozik azon, hogy
Eisenhowernek a légi támaszponton tett látogatásáról,
amelyrõl a bázison beszélnek, nem írtak
az újságok. Az esetrõl Edward J. Ruppelt, a légierõ
kutatási programjának akkori vezetõje feljegyzéseket
készített, mert szerinte összefüggésben
lehetett azzal, hogy az elnök nem sokkal késõbb elrendelte
az UFO-kkal kapcsolatos titoktartást.

Ezen nem is csodálkozhatunk, fõként, ha igaz, hogy
1954 végén sikerült kapcsolatot teremteni a Föld
körüli pályán tartózkodó idegenekkel,
akikkel Eisenhower elnöknek végül 1955 februárjában
találkozott az új-mexikói Holloman légi
bázison, ahová a férfi Columbine III. nevû
különgépén érkezett. A találkozó
nem egészen 45 percig tartott és sikertelennek bizonyult,
mivel az elnök visszautasította az idegenek ajánlatát.
Így
a következõ Hollomani kapcsolatfelvételre 10 évet
kellett várni… De ez már egy másik történet.


Kriston
Endre

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.01 másodperc
100,036 egyedi látogató